egy tányéros mérleg rezesen billegeti magát, itt nem a fizika dönti el, hol áll majd meg végül;
régebben megesett, hogy húztam a számat----- a földön magam után, miközben a mérleg ajkakat nem követő nyelvével csókot váltottam; akaratlanul rángott az állkapcsom, csipkézett vitorlámmal szeltem az óceánt
amióta fehéredem (de nem ám fakulok), bizony egyre kivehetőbbek az álmaim; majd' egy év eltelt és most először láttam Marcellt, mondjuk most se face to face, de végre megvolt a végjáték utolsó akkordja
befűtöttem a kifüstölésnek, példás házigazda lévén
örvénylő moraj egy welcome drink közepén
új rend van születőben
én vagyok a bába
a részese voltam a fogantatástól kezdve
az is lehet, hogy egy kicsit én is szülöm, sőt, kulcsfigurává cseperedem a nagyok között
földöntúli érzés a földöntúli erő érzete
most már a szeretetre méltó hív engem, hogy segítsek neki
én pedig megteszem, nem felejtem el, honnan jöttem, kik által
annyi minden változott és még fog is
alig marad valami változatlan
széppé-péppé gnómulnak a groteszkék
bájos, esetleg bajos, pont ahogy love vagy lóvé
