November negyedike van. Károly neve napja. Ég áldja az én drága padtársamat! Remélem, már nem haragszik rám. Hátha...
Ma egy éve, hogy elkezdtem éjszakázni a Budapesti Nagybani Piacon. Igaz, tervként egy évet tűztem ki célul (tudván feladva ezzel minden/mindenki mást), végül 9 hónap alatt kész lettem,
Hiányzik nagyon az éjszakai piac. Miért? Ne kérdezzétek, nem sok dologra emlékszem belőle. Egy-két előtérbe ficcenő emlékkép van azért persze, de nagyjából az egész időszak egybefolyt, egy nappá, főleg jan. 28-a óta. Vettem egy nagy levegőt és spiccelve beleugrottam a foszforeszkáló, feneketlen tócsába.. Ott fuldokoltam 9hónapon át. Mennyire jó is volt!
Szerencsére remetesorba űztem magamat Sorira. Szilvia, volt időd gondolkodni- meg fázni rohadt mód. Szegény, szegény, szegény cicafiú, hogy ő ebből valamicskét is látott! Jól bántam vele? Nem.
Bánom? Nem tudom, csak azt, hogy őszintén, tiszta szívemből remélem, hogy ő is minimum annyira boldog nélkülem, mint én őnélküle.
Magammal vagyok.
Jól érzem magammal magam.
Sokat olvasok, általában filozófiát; keresek valamit, egyre közelebb vagyok.
Sokat vagyok Ságváron:
„Kell egy hely, mikor elfogy a levegő,
egy út, egy ösvény, egy odavezető.
Zajos nap után egy menedék:
MENTSVÁR, ahol a csend vár.”
Sokat edzem, sok-sok serotonint felszabadítva ezáltal. Módfelett vicces. Elképesztő érzés volt, amikor megszólalt a teremben: The Doors- The End (Rivastarr Remixben).. Épp végeztem a kereten a súlyok felpakolásával... Rúddal együtt 52kg. Soha azelőtt nem raktam ennyire. „I'll never look into your eyes again” súgtam vala Jim Morrisonnal, miközben szabadestek a verejtékcseppek az arcomról és beleguggoltam nem egyszer, nem kétszer a Lizzard kingbe némi súllyal a nyakamban. Közben pedig éreztem a szembogarakat, ahogy a seggemre tapadnak, egy oda is szólt, nyomjad baby! Katarzisos öröm, boldogság :)
A nagy bezárkózás után pedig időszerű újra kinyitni a kapcsolati/pajtási zsalukat, persze csak azért, hogy a réseken átszűrjek némi füstöt a napba.
Vajon mikor akarom majd mással is megosztani a boldogságom? Jelenleg úgy érzem, soha! Hagyjon mindenki békén a pics.ba!! Nincs nyűg, nincs hiszti, nincs féltékenykedés,nincs számonkérés, olyan zenét hallgahok, amilyet akarok, azt főzök, amit szeretek, olyan korán fekszem, ahogy nekem JÓ, kommunikálhatok férfiakkal és, ha lenne TV-m akkor azt bizony én kapcsolgatnám!
Dehát nincs, úgyhogy marad a vekker tik-takkolása. Mi célból? Na, mégis!!!
