Márpedig a ruccolának kőolaj íze van, ha mondom!!! Erre a visszakérdés mindig ugyanaz: miért, ettél te már kőolajat?? Erre a válasz: nem, de tudom, hogy ilyen íze van!
Ez pont olyan, mint az első kékpenéses sajtom: Fourme d'ambert.... egy felejthetetlen közösülés. Emlékszem, pont olyan az íze, mint az állatkerti simogató szagának.. jájj, de aztán, csak azért, hogy kellőképpen sznob legyek, megszerettem a kéksajtokat. A ruccolával még küszködnöm kell, de a múltkor Belgiumban a füstölt lazac mellé egészen ízletes volt, de csak azért, mert az isteni szósz elnyomta a kőolaj ízét.
Csupán burzsoáskodásból azért nem ennék egyszerre rucolt és kékpenészt. Csínyán kell bánni az ilyenekkel, fő a mértékletesség, ugyebár....
Hogy lehet egy ízt valamilyen illattal összekapcsolni? Mekkora csalódás is az, amikor nem az kerül a szádba, amire számítottál. kis példa, de mondjuk vadul sótlan a húsleves!
Ha valaminek íze van, tudhatod, hogy abba valakinek a szíve-lelke is belefőtt/sült/párolgott.
Jó lenne már ízesen élni...
