tükörre írok fehér filccel és máris tudom, miért szeretik olyan sokan a kólát; belezuhansz egy szempillantás alatt, bele a saját csodaországodba, ahol te vagy mindennek az ura és irányítója, nietzsche jól gondolta, temagad is isten vagy, a saját világod kisistene..
micsoda szerencse, hogy a gondolataimat nem veheti el tőlem senki!
"epur si muove"
úgy tűnik, mégis lehet valamin tompítani az egyre erősbödő birtoklási vágyat:
én birtoklom, te bírod, ő bitorolja, mi bírnánk, ti bíráltok, ők birkák
a bárányok meg hallgatnak és sunyin pumpálják a fejünkbe a metánt, mi pedig még bégetni sem merünk ellene, enyhítendő csekély metil-alkohollal
miért is ne?
gyerekként mindig le akartam hagyni az árnyékomat, de hiába futottam mind gyorsabban, egy centit sem távolodott a mocsadék, biztos, már akkor is irigyeltem tőle a hosszú lábait, hülye ribanc!
