Szapora szívverések közepette széthullik az, ami eddig sem volt igazán egyben.
A berepedezett üveg sok idő elteltével váratlanul szétpattan.
A LEGO-színekkel telített szobát vastag, fekete kontúrok választják szét egymástól. A színeket már nem is látod, csak a sötét vonalakat nézed.
A mennyország nappalijában nincs semmi: a hófehér szobába a szellő a libbenő függönyön átfúj egy tollpihét, Könnyeden szálldos ide-oda; mégis amikor földet ér, azt olyan erővel teszi, mintha egy magasból aláhulló fatörzs a vízbe csapódna. A landolással azonos időben zuhan az is: a vízzel való első kontaktusakor viszont a törzs olyan finoman csókolja örök szerelmét, ahogy azt egy tollpihének illene.
Miben más kitépdesni egy szúnyog és egy pillangó szárnyait?
