ma különböző karakteres színű érzéseket és gondolatokat öntöttem egybe egy turmixgépbe, megspékelve egy üveg citromos bacardival, fedő rá és megnyomtam a START-gombot...
végeredmény?
a szép színek elegye végül nem egy még eddiginél is ragyogóbb és csodás színkeveréket eredményezett, hanem valami nagyon semmilyen színűt... sötétkeki, vagy inkább, nem is tudom... fúj!
de azért pohárba öntöttem az undort, koktélcseresznyét pettyintettem a tetejére és húzóra felhörpintettem, ami marad, az a harag! az üres pohár lekoppant az asztalra, engem pedig átjárt a libabőr, kirázott a hideg, agyamat pedig zsibbadás kapta el... végre...
a nyitott ablaknál túlságosan táncolt a függöny a betolakodó hideg levegő miatt, odaléptem hát, hogy becsukjam. az ablakhoz érve kitekintettem a külvilágra és hirtelen, egy pillanatra kihagyott a szívverésem, mert a üvegben megláttam saját tükörképemet és elszörnyedtem...
hol hagytam el magamat? mikor adtam el a lelkemet? mikor vitték el a gondolataimat? ki törte össze a testemet?
